Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. április 6., szerda

Elfeledett álom! 2

Em rosszul érezte magát, még fáradtabb volt, mint szokott. De tudta, hogy fel kell kelnie, hiszen holnap premier és ma lesz a jelmezes főpróba. De ahogy megpróbált felkeni a mellkasába hasított a fájdalom. Visszazuhant az ágyra és próbált erő venni magán. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból és a fürdőszobába, ment, hogy kicsit felfrissüljön. A tükör előtt állva, szinte nem ismert magára. 11 éves létére úgy nézett ki, mint aki már a 20-as éveiben jár. De nem törődött vele, hiszen a színház mindennél fontosabb volt számára. Visszament a szobájába és leült a fésülködő asztala elé, s bontogatni kezdte rakoncátlan tincseit. Gyönyörű szőke, göndör haja volt, melyet mindenki dicsért. Habár igyekezett nem tudomást venni róla, de a bal oldala egyre jobban hasogatott. Haját kontyba tűzte, fújt rá egy kevés hajlakkot, majd egy leheletnyi parfümöt fújt magára. A következő pillanatban elsötétült előtte a világ. Kedvenc parfümös üvege megállíthatatlanul zuhant a földre, ahol menten ripityára tört, hatalmas zajt keltve körülötte. De a lány ezt már nem hallhatta, teste élettelenül zuhant szobája padlójára.
 
 Em éjszakai műszakból hazatérő édesanyja különösnek találta a nagy csendet, hiszen ilyen tájban Em már javában gyakorolni szokott. Elképzelése sem volt, hogy mi lelhette lányát, pláne a premier előtt egy nappal. Óvatosan nyitott be gyermeke szobájába, mert azt hitte csak alszik, hogy kipihenje magát a holnapi előadásra. Hiszen még a vak is látta milyen kimerült volt mostanában. De amint belépett borzalmas látvány tárult a szeme elé. Az ő gyönyörű pici lánya élettelenül feküdt szobája padlóján. Mellette a tőle kapott parfümös üveg... Azonnal a kislány mellé térdelt, fejét az ölébe tette. Ébresztgette, mindhiába... Hatalmas félelem lett úrrá rajta, sírt mint a zápor eső. De erőt vett magán, s azonnal a zsebében nyugvó apró telefonért nyúlt. Villámgyorsan tárcsázta a mentőket, akik néhány perc leforgása alatt meg is érkeztek. Em még élt, mikor a mentőautó a kórház intenzív osztályára szállította. Édesanyja egy percre sem mozdult egyetlen lánya mellől. Beszélt hozzá történeteket mesélt neki. S reménykedett, hogy az infraktus nem okozott maradandó károsodást a lánya agyában. Az orvosok mindent megtettek a lányért, aki korát meghazudtolóan küzdött. Túl akarta élni, hiszen hallotta édesanyja zokogását az ágy mellett. Szólni akart hozzá, de túl gyenge volt. Elhatározta, hogy valamilyen módon tudatni fogja a mellette ülő nővel, hogy minden szavát hallja és hogy nagyon szereti.Érezte a meleg kezet az övén. Erőt vett magán s bár nagyon gyengén de megszorította anyukája kezét...

Egész nap keresték a színházban, hiszen még sohasem fordult elő, hogy nem jött próbára, de még késésre sem volt példa. Keresték telefonon, de senki nem válaszolt a hívásokra. Az előadás megmentése érdekében átadták a szerepet az egyik beugró lánynak, aki már régóta Em szerepére áhítozott. Nem tudhatták, hogy a kis csillag éppen a kórház intenzív osztályán küzd az életben maradásért.

8 megjegyzés:

  1. hoppákakukk szívinfarktus vagy agyi? Amúgy jó volt.

    VálaszTörlés
  2. köszi!

    Ha még egyszer végigolvasod figyelmesen, rá fogsz jönni, hogy melyik. annyit segítek, hogy még a legelején, amikor rosszul lesz...

    VálaszTörlés
  3. csak mert mekkora az esélye annak hogy egy 11 éves lány agyvérzést kap. Amúgy a szilánkosra törő parfüm tetszett

    VálaszTörlés
  4. "Habár igyekezett nem tudomást venni róla, de a bal oldala egyre jobban hasogatott."...

    Válaszoltam?... Egyébként ha szerinted jobb lenne úgy, hogy konkrétan leírom, akkor változtathatok rajta. Elsősorban azért indítottam a blogot, hogy kipróbáljam magam az írásban és, hogy visszaigazolásokat is kapjak. Mert szerintem mindig van feljebb. Ha ki is tűzök magamnak egy célt, akkor is tudom magam még tovább javítani. És ehhez kérem a segítségeteket! :)

    VálaszTörlés
  5. Ebben igazad van. Nem sok 10-en éves kap agyvérzést, de meglehet hogy Em szíve nem bírta a terhelést. Hogy napokig nem aludt, hogy mennyit dolgozott...stb. Szerintem az ilyen feszített tempó még egy felnőttet is megvisel, nemhogy egy gyereket. Vagy nincs igazam? :)

    VálaszTörlés
  6. szívroham belefér, sőt, az lehetne még öröklődő és akkor visszatérő eset, nekem is volt egy karakterem, akit pont 11 évesen operáltak szívbajra, és egy 11 éves kislány szívét kapta meg meg is viselte élete végéig, mert nem is a szíve volt beteg, hanem egész más miatt a szívbaja csak tünet volt. hihi eltértem a tárgytól. Bocsi, és én is mindig kommentekért könyörgöm mert elgondolkodtatnak az észrevételek.

    VálaszTörlés
  7. ez is nagyon tetszett, főleg hogy előrevetítetted, hogy ez még csak előzmény...
    hűűű izgulok, érzem jó lesz ez... nagyon jó....

    VálaszTörlés
  8. Megindító ez a rész! De nagyon teccik:P
    puszíííííííííííííííííííí:D

    VálaszTörlés