Az első rész tartalmából:
"Gyönyörű, enyhe májusi este volt. A nap utolsó sugarai éppen lebukni készültek a horizonton, s aranyba burkolták a világot. Az alkonyi tavaszi táj csodálatos érzést keltett az emberekben. Érezni lehetett minden virág minden szirmán, minden rügyön. Nem volt ezzel másként Emily sem. Ablakából figyelte az alkonyat szépségét. Az elmúlt estére gondolt. Az estére, amelyet talán soha nem fog elfelejteni... Csak ült a szobája ablakának párkányán és arra gondolt, ha most kirohanna a konyhába édesanyjához akkor talán elkiabálna valamit. De mégis muszáj lesz mindent elmesélnie, mert jövő héten Budapestre költözik, hogy neves színész nő lehessen."
A tegnapi este nem volt mindennapi Em számára. Ablakában ülve emlékezett vissza az elmúlt éjszaka és az előző néhány perc eseményeire...
Párjával, színházba igyekeztek, s bár álmát - azon a bizonyos, hideg téli napon, mikor az igazgató olyan kegyetlenül bánt vele - rég eltemette magában. A színház iránti tiszta rajongása megmaradt. Egy évben többször is felment Pestre barátjával, Mike-kal. Tegnap is éppen egy előadásra igyekeztek, amit többször láttak más színházakban. A Miss Saigon mindkettőjük kedvenc darabja volt. Egyszerűen egyikük sem tudta megunni. Ez alkalommal az Új Színház premierjére voltak hivatalosak. Kívülről tudták a darab minden dalát, s néha napján, mikor romantikusabb hangulatban voltak együtt énekelték őket. Izgalommal telve érkeztek meg a színházhoz, ahol a szokottnál nagyobb zsivaj fogadta őket. Később megtudták, hogy a primadonna betegsége miatt a premiert az utolsó pillanatban törölni kellett. Em nagyon csalódott volt, hiszen csak az előadás miatt utaztak fel a fővárosba. Már hazafelé tartottak, amikor a művészbejáró lépcsőjén meglátták a Miss Saigon rendezőjét Tomot, aki Magába roskadva ült a lépcsőn és Em-éket is alig vette észre. Önkéntelenül úgy érezte, hogy oda kell mennie. Mintha nem is ő tette volna meg a lépéseket a férfi felé. Őszinte sajnálatát fejezte ki a rendezőnek, a darab elmaradása kapcsán, aki a párbeszéd vége felé már a könnyeivel küszködött. A lány elmesélte neki, hogy más színházban már nagyon sokszor látta a darabot és amellett, hogy nagyon tetszett neki, a darab minden mozzanatát betéve tudja. Em ekkor egy furcsa fényt látott megcsillanni Tom szemében. Bár ő nem tudhatta, a férfinek nagy ötlete támadt. De elképzelését még nem szándékozta megosztani a lánnyal. Meginvitálta a Em-et és Mike-ot az irodájába, egy kis beszélgetésre. Miután beléptek Emily-re rátörtek a fájdalmas emlékek. Az iroda éppen úgy nézett ki, mint az a bizonyos iroda 20 évvel ezelőtt. Mi az esélye, - gondolta magában - hogy ennyi idő elteltével egy pontosan olyan szobában találja magát. Mike látta kedvesén, hogy valami nincs rendeben, így egy piciny csókot lehelt barátnője arcára. Em ettől egy kissé megnyugodott. A rendező nem tért rögtön a tárgyra, megkérte Emily-t, hogy énekeljen neki egy dalt a darabból. Em habozott egy pillanatig, majd kedvese kezét fogva énekelni kezdett... A szobában vágni lehetett volna a csendet. A két férfi hitetlenkedve bámult Em-re. Még Mike is meglepődött, hiszen már hallotta kedvesét énekelni, de nem így. Hangja betöltötte az egész szobát, mely élettel telt meg, s mindez a rideg bútorok között éneklő, törékeny lánynak volt köszönhető. A rendező szava is a torkán akadt. Nem tudott betelni a gyönyörű lány még gyönyörűbb hangjával. Mikor Em dal végére ért furcsa csent telepedett a szobára. Emily még mindig nem értette mi folyik körülötte. A csendet Tom törte meg, bár még mindig nem tudott értelmesen beszélni, megkérte a lényt, hogy ugorjon be a primadonna helyére. Em Mike kezét szorongatva próbált levegőhöz jutni. El sem hitte, hogy ez vele történik. Majd egy sötét gondolat szállta meg elméjét. De mi lesz a másik lánnyal. Nem viselné el, ha miatta olyan fájdalmat kellene elviselnie, mint amit ő érzett 20 évvel ezelőtt. Azzal a feltétellel mondott igent, hogy az előadás után, történjék bármi, az eredeti primadonna visszakapja szerepét. A rendező persze gondolkodás nélkül belement az alkuba, hiszen meg kellett mentenie az előadást.
Néhány perccel később, már a hangosbemondó keresztül hallotta, hogy az előadást egy kis csúszással ugyan, mégis megtartják. Hitetlenkedve bámult a mellette álló Mik-ra, aki Em-hez hasonlóan nagyon meg volt lepődve. Tom megkérte Emiliy-t, hogy fáradjon az öltözőjébe, mert az előadás hamarosan elkezdődik. A lány nehezen, de végül elbúcsúzott, kedvesétől, aki egy "szerencsepuszit" lehelt homlokára. Pár perccel később már sminkesek és fodrászok gyűrűjében próbált ráhangolódni Kim szerepére.
Párjával, színházba igyekeztek, s bár álmát - azon a bizonyos, hideg téli napon, mikor az igazgató olyan kegyetlenül bánt vele - rég eltemette magában. A színház iránti tiszta rajongása megmaradt. Egy évben többször is felment Pestre barátjával, Mike-kal. Tegnap is éppen egy előadásra igyekeztek, amit többször láttak más színházakban. A Miss Saigon mindkettőjük kedvenc darabja volt. Egyszerűen egyikük sem tudta megunni. Ez alkalommal az Új Színház premierjére voltak hivatalosak. Kívülről tudták a darab minden dalát, s néha napján, mikor romantikusabb hangulatban voltak együtt énekelték őket. Izgalommal telve érkeztek meg a színházhoz, ahol a szokottnál nagyobb zsivaj fogadta őket. Később megtudták, hogy a primadonna betegsége miatt a premiert az utolsó pillanatban törölni kellett. Em nagyon csalódott volt, hiszen csak az előadás miatt utaztak fel a fővárosba. Már hazafelé tartottak, amikor a művészbejáró lépcsőjén meglátták a Miss Saigon rendezőjét Tomot, aki Magába roskadva ült a lépcsőn és Em-éket is alig vette észre. Önkéntelenül úgy érezte, hogy oda kell mennie. Mintha nem is ő tette volna meg a lépéseket a férfi felé. Őszinte sajnálatát fejezte ki a rendezőnek, a darab elmaradása kapcsán, aki a párbeszéd vége felé már a könnyeivel küszködött. A lány elmesélte neki, hogy más színházban már nagyon sokszor látta a darabot és amellett, hogy nagyon tetszett neki, a darab minden mozzanatát betéve tudja. Em ekkor egy furcsa fényt látott megcsillanni Tom szemében. Bár ő nem tudhatta, a férfinek nagy ötlete támadt. De elképzelését még nem szándékozta megosztani a lánnyal. Meginvitálta a Em-et és Mike-ot az irodájába, egy kis beszélgetésre. Miután beléptek Emily-re rátörtek a fájdalmas emlékek. Az iroda éppen úgy nézett ki, mint az a bizonyos iroda 20 évvel ezelőtt. Mi az esélye, - gondolta magában - hogy ennyi idő elteltével egy pontosan olyan szobában találja magát. Mike látta kedvesén, hogy valami nincs rendeben, így egy piciny csókot lehelt barátnője arcára. Em ettől egy kissé megnyugodott. A rendező nem tért rögtön a tárgyra, megkérte Emily-t, hogy énekeljen neki egy dalt a darabból. Em habozott egy pillanatig, majd kedvese kezét fogva énekelni kezdett... A szobában vágni lehetett volna a csendet. A két férfi hitetlenkedve bámult Em-re. Még Mike is meglepődött, hiszen már hallotta kedvesét énekelni, de nem így. Hangja betöltötte az egész szobát, mely élettel telt meg, s mindez a rideg bútorok között éneklő, törékeny lánynak volt köszönhető. A rendező szava is a torkán akadt. Nem tudott betelni a gyönyörű lány még gyönyörűbb hangjával. Mikor Em dal végére ért furcsa csent telepedett a szobára. Emily még mindig nem értette mi folyik körülötte. A csendet Tom törte meg, bár még mindig nem tudott értelmesen beszélni, megkérte a lényt, hogy ugorjon be a primadonna helyére. Em Mike kezét szorongatva próbált levegőhöz jutni. El sem hitte, hogy ez vele történik. Majd egy sötét gondolat szállta meg elméjét. De mi lesz a másik lánnyal. Nem viselné el, ha miatta olyan fájdalmat kellene elviselnie, mint amit ő érzett 20 évvel ezelőtt. Azzal a feltétellel mondott igent, hogy az előadás után, történjék bármi, az eredeti primadonna visszakapja szerepét. A rendező persze gondolkodás nélkül belement az alkuba, hiszen meg kellett mentenie az előadást.
Néhány perccel később, már a hangosbemondó keresztül hallotta, hogy az előadást egy kis csúszással ugyan, mégis megtartják. Hitetlenkedve bámult a mellette álló Mik-ra, aki Em-hez hasonlóan nagyon meg volt lepődve. Tom megkérte Emiliy-t, hogy fáradjon az öltözőjébe, mert az előadás hamarosan elkezdődik. A lány nehezen, de végül elbúcsúzott, kedvesétől, aki egy "szerencsepuszit" lehelt homlokára. Pár perccel később már sminkesek és fodrászok gyűrűjében próbált ráhangolódni Kim szerepére.
hiszen ez szuper volt!!!Alig várom a fellépést!(vagyis remélem azt is leírod majd..:P)
VálaszTörlésVárom a mihamarabbi folytatást..:P
ja és grat ehhez a részhez is..:)..lehet,hogy te nem gondoltad,de nagyon jó vagy..:)..kár volt a tehetséged eddig rejtegetni..:P
Köszönöm a biztató szavakat! Lehet, hogy még ma frissítek még egyet, de nem ígérem... :)
VálaszTörlésaz jó lenne..:P..és nincs mit!csak az igazat mondtam!!♥
VálaszTörlésMiss Saigon:)
VálaszTörlésés imádom Mike ot is.
Ez nagyon jó volt Viri!!!!!!!!
VálaszTörlésSzerencsés fordulat!:P
Puszííííííí:D