Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. április 9., szombat

Elfeledett álom! 6

Em nem kapott levegőt, ami különlegeset először a férfiban érzett rögtön elillant. Erővel próbálta eltolni magától a férfit, aki annál erősebben szorította magához. Emiliy legszívesebben sikított volna, de nem tudott. Küzdött! Minden erejével próbált ellenállni erőszakos partnerének, nem sok sikerrel. Már csaknem teljesen feladta a reményt, hogy kiszabadulhat a férfi öleléséből. Ekkor az egész rémálomnak hirtelen vége lett. Kinyitotta a szemét, mert nem tudta mi történt. Mike állt előtte egy hatalmas baseball ütővel a kezében, amit a kelléktárból vett kölcsön. Em nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. De csak partnere teste felett átlépve ölelte át barátját. Nem tett mást csak zokogott. Tehetetlen volt, átfutott az agyán a gondolat, hogy mi lett volna, ha szerelme nem jelenik meg az öltözőjében. Könnyeivel könnyek közt köszönte meg Mike-nak,a segítséget, aki minden szó nélkül csupán ölelte. Nem tett mást csak ölelte. És Em-nek pont erre volt szüksége, hogy valaki átölelje és biztonságban érezze magát. Ekkor lépett be a rendező. Em szemeit törölgetve bontakozott ki szerelme öleléséből. Nem tudott mit mondani Tom-nak. Mike mentette ki, a "főnöke" előtt. Elmagyarázta a rendezőnek, hogy mi is történt valójában. Em a hallottaktól ismét sírva fakadt. Nem tudta visszafogni magát, hiszen minden porcikája remegett. Tom, Mike kérésére elhagyta a szobát. S nemsokára Em és szerelmese is ugyanígy tett, magára hagyva az ájult Sam-et. Mert, hogy így hívták Em partnerét. Akinek felébredve fogalma sem volt a történtekről.
A hazafelé vezető utat csendben töltötték. Nem kellett beszélniük ahhoz, hogy megértsék egymást. Mike csak fogta Emily kezét, s vezetés közben próbált szerelmének lelki erőt adni. S Emily hálás volt neki, hogy nem kellett beszélnie. Otthon Mike mégis megpróbálta szóba hozni a témát, de Emily megkérte, hogy ne beszéljenek a dologról, mert borzalmas felidézni azokat a szörnyű pillanatokat. Az ágyban nem értek egymáshoz, mintha egy fal választotta volna el őket egymástól. Egyikük sem tudott aludni. Mindegyikük Sam-re gondol, és arra, hogy milyen borzalmas dolgot művel Em-mel. Emily előtt több ezerszer lepergett a jelenet, melyet egyre inkább ki szeretett volna verni a fejéből, persze kevés sikerrel. Mike gondolatai szerelme iránti aggodalom körül forogtak. Többször megjelent előtte a kép, ahogy az a vadállat karjaiban tartja szerelmesét. Legszívesebben visszament volna a fővárosba, hogy kinyírja azt a férget. De az a tudat, hogy végül megmentette kedvesét, némileg képes volt megnyugtatni. Óvatosan közelebb csúszott Emily-hez. Tudta, hogy nem alszik, hallotta, hogy még mindig kapkodja a levegőt. Finoman ért hozzá a lányhoz, aki nagy meglepetésére nem húzódott el. szorosan hozzábújt, s nem eresztette. Így végre mindketten képesek voltak elaludni.

Másnap Mike ébredt fel először. Óvatosan kikászálódott az ágyból, nehogy felébressze a még mindig alvó Emily-t. A konyhába ment, hogy reggelit készítsem szerelmének. Éppen a narancsot facsarta, hogy friss narancslevet készítsen kedvesének. Amikor meglátta az ajtót támasztó Em-et. Az ő inge volt rajta, a szeme ugyan még mindig kisírt volt, de még így is gyönyörűnek találta. Odalépett hozzá és szorosan átölelte. Legnagyobb megdöbbenésére a lány megcsókolta és húzni kezdte a hálószoba felé... Csodálatos pillanatokat éltek át együtt. Mike nagyon óvatosan ért hozzá szerelméhez, nehogy bármi arra a vadállatra emlékeztesse. Egész nap ki sem keltek volna az ágyból, ha nem csörren meg az a bizonyos telefon. A szám ismeretlen volt, de Em érezte, hogy fel kell vennie. És nem is tévedett....

2 megjegyzés:

  1. Hűűű!vajon ki hívta????Nagyon érdekes volt ez a rész..:)..csak most tudtam írni,de nagyon nagyon tetszett!!Még jó,hogy nem az volt,akire mi gondoltunk..xD..remélem hamar jön a folytatás,mert nagyon izgulok..:P

    VálaszTörlés
  2. egyszerre olvastam három fejezetet és nagyon jó volt... várom a folytatást... remélem jó híreket kap :)

    VálaszTörlés