Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. április 15., péntek

Elfeledett álom! 9


Az este hátralévő részében csak a babára tudott gondolni. Persze örült, hogy édesanyjával lehet, de folyton csak a gyermek járt az fejében, hogy vajon mi lesz vele. Hiszen lehet, hogy  a mai nap után senkije sem maradt kerek e világon. A tányérján lévő ételt csak piszkált, enni nem tudott. Pedig Rose kifejezetten neki készítette a rántott húst. Ez volt Emily kedvence. Amikor Em meglátta édesanyja szomorú arcát, rögtön elszorult a szíve. Nem akarta megbántani a nőt, aki felnevelte, aki gondoskodott róla, aki akkor is támogatta, amikor még színésznő szeretett volna lenni. Mindig mellette állt. Ha szomorú volt vigasztalta, ha boldog volt együtt nevetett vele. Gondolatait Mike szakította félbe, aki az asztal alatt óvatosan fogta meg Em kezét. Jelentőségteljesen az ajtóra pillantott, jelezve ezzel Brennen számára, hogy szeretné, ha vele menne Em gyermekkori szobájába. Emily nem értette a dolgot, de ennek ellenér illedelmesen elnézést kért anyukájától. Majd követte Mike-ot egykori szobája felé. De amikor belépett, elakadt a lélegzete, úgy érezte menten összeesik. Az ő kedves régi szobájában térdelt előtte a férfi, akivel le szerette volna élni az életét. A helyiségben mindenütt illatos gyertyák sorakoztak, kellemes aromájuk belengte az egész szobát. Brenn csak állt, szólni semmit sem tudott. Annyiszor elképzelte már gyermekkorában ezt a jelenetet, hogy az ő szerelme, akit a világon a legjobban szeret, ellőtte térdel, s megkéri a kezét. Éppen így, itt ebben a szobában. Hiszen egy kislány, milyen más helyszínt képzel el egy romantikus lánykéréshez? Ő nem az a típus volt, aki az Eiffel-torony tetején akarta kimondani az igen-t. Ő annál sokkal racionálisabb volt. Igazából a házasságban is csak gyermekként hitt. Felnőve feleslegesnek tartotta, egészen mostanáig.
A szíve egyre gyorsabban vert. Arca vörösben táncolt. Csak nézte Mike-ot, aki csodálva nézte kedvesét. Még soha nem látta ennyire törékenynek. A szemében egy piciny könnycsepp bujkált. Felállt és letörölte kedvese szeméből a könnyeket. És feltette a kérdést, melyre Em – ha nem is vallotta be magának – már nagyon rég óta várt.
-       Emily Brennen, hozzám jössz feleségül?
Em még mindig nem ocsúdott fel. Csak nézte az előtte álló férfit, ményen a szemébe nézett. De nem szólt semmit. Mike már kezdett kételkedni, hogy Em igennel fog válaszolni. De ekkor Emily megtörte a feszült csendet, mely a szobában uralkodott. 
-       Boldogan! – felelte Em és könnyeivel küszködve csókolta meg szerelmét. Mike pedig felhúzta a gyűrűt kedvese ujjára!


4 megjegyzés:

  1. Annyira örülök, hogy végre tettél bele-habár nem sokat de egy kis párbeszédet! sokkal meghatóbb lett így. a történet pedig mellesleg fantasztikus! :)

    VálaszTörlés
  2. egyetértek Bones-sal,de még annyit hozzátennék,hogy kicsit sok a szóismétlésed(remélem nem baj,hogy leírom).Ezt ki tudod küszöbölni a szinonimaszótárral a neten..:)
    Remélem hamar jön a folytatás,mert egyszerűen imádom!!Annyira jól írsz,hogy az hihetetlen!Úgy örülök,hogy elkezdted ezt az egész blog dolgot!!♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. kislány és szoba... tényleg jó sokszor benne van. Amikor írtam nem is vettem észre... És tényleg nagyon köszönöm a kritikát, nagyon sokat segítenek az ilyen kommentek, mert ebből nagyon sokat tanulhatok. A dicsérő szavak pedig segítenek, hogy egy picit több önbizalmam legyen, mert abból még most sincs sok! És tényleg nagyon köszönöm a szép szavakat! :)

    VálaszTörlés
  4. Nyehehe, PÁRBESZÉD, megy ez, Nem is nehéz. ALAKUL király és szeretem

    VálaszTörlés