Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. június 7., kedd

Elfeledett álom! 21

Mike csak állt az ajtóban. Minden szó, minden pillantás égette a lelkét. Szerette Emily-t és soha nem gondolta volna, hogy ily rútul elárulhatja. A közösen eltöltött idő alatt feltétel nélkül megbízott a lányban. Egy percig nem gondolta volna, hogy valaha is képes lenne megcsalni őt. De azon a bizonyos napon mindez megváltozott. Tom irodájában valami olyant látott megcsillanni Em szemében, melyet soha azelőtt. Szerelmet látott, igaz szerelmet.  Emily úgy nézett arra az ismeretlen férfira, mintha már nagyon régóta ismerné. Gondolatban felidézte a lánnyal töltött időt, de arra nem emlékezett, hogy Em valaha így nézett volna rá. Meg akart bizonyosodni afelől, hogy rosszul látott mindent, hogy ez csak egy rossz álom, amiből hamarosan felébred. De a várva várt ébresztőóra hangja nem csendült fel. Kérdőre vonta Emily-t, hogy érez-e valami az idegen férfi iránt. De a lány válasza nem nyugtatta meg. Hiába, mondta Em, hogy csak őt szereti... valahogy nem tudott hinni neki. A napok múlásával ismét egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nem köztük köztük szóba sz irodai eset. De ma reggel, mikor Em készülődött, ismét látta a szemében a csillogást. És amikor szóvá tette, Em olyan hirtelen vágta rá, hogy csak a darab miatt izgul, és semmi többről nincs szó. Ekkor tudatosult benne, hogy igen is több van a háttérben. Tudta, hogy Em már hetek óta nem találkozott Daviddel. De mégis a féltékenység majd meg őrjítette. Minden tárgyalását lemondta, és a lány után indult. Sejtette hogy Em taxival ment, soha nem vezetett amikor ideges volt. Így beült a lány autójába és a színház felé hajtott. A portás némi kérlelés után mégis felengedte a színpadhoz, azzal a feltétellel, hogy nem zavarja meg a próbát. Mike csak állt a takarás mögött és figyelte a szerelmi jelenetet. Már éppen arra jutott, hogy amit reggel látott az csupán képzelte, s valójában őt szereti a lány. De ekkor meghallotta Tom kérését, a dal végi csókra vonatkozóan. Kíváncsian fürkészte kedvese arcát. Szemei elsötétültek a vágytól, de mégis nemet mondott. David ekkor a takarás felé kezdte húzni partnerét, nem sejtve, hogy éppen Mike felé tartanak. A férfi hirtelen a másik takarás mögé ugrott, hogy ne vegyék észre. Hallotta a két szereplő társalgását
David egyik kezével a lányét fogta, a másikkal lágyan érintette meg Em állát, ezzel arra kényszerítve a lányt, hogy a szemébe nézzen, majd suttogva folytatta. - nem is sejtve, hogy Mike az egész beszélgetés fültanúja lesz. A férfi remegett az indulattól, mikor meglátta, hogy David milyen lágyan ér hozzá kedveséhez, de türtőztette magát. Nagyon jól tudta, hogyha most leleplezi magát, soha nem lesz még egy esélye, hogy fényt derítsen mindenre.
- Nem tudom mi ez az egész, de nagyon jó érzés. - kezdte el rövid monológját D. - És ha kívánhatnék bármit ebben a percben, akkor az az lenne, hogy megcsókolhassalak. - /De mégis hogy mondhat ilyae, hát nem tudja, hogy... / - Tudom, hogy vőlegényed van, és nem szabadna ilyeneket mondanom neked, de nem tehetek mást. A szívemnek nem tudok parancsolni. - /Ó szegény szíve, de ha tudja, hogy nem mondhatna ilyeneket, akkor miért teszi. Teljesen össze fogja zavarni Emilyt/ - Kérlek, legalább próbáljuk meg és, ha utána sem akarod, akkor beszélek Tommal, hogy vesse el az ötletet és soha többé ne hozza szóba. Így rendben leszünk? /Micsoda gáláns ajánlat, ha egyszer megcsókol, többet, nem kell? Ez nem így működik/
- De... de. Ezt te nem értheted.
- Hidd el, hogy értem, mert nekem is ugyanolyan nehéz. Csak egyetlen csók, ígérem ha utána sincs kedved hozzá...
- Rendben! - vágta rá hirtelen Emily, mintha nem is ő mondta volna... /De... de, miért? Én nem vagyok elég jó, mi hibám van? Persze, hogy van hibám, de ha megbeszéltül volna, én a kedvéért bármit megtennék./
Mire Mike gondolataiból felocsúdva a színpad felé nézett, már ismét a dalukat énekelték. Minden erejével azon volt, hogy megakadályozza a csókot, de a lábai nem engedelmeskedtek. Mintha a padlóhoz szegezték volna őket. Mikor a dal véget ért, és a két "szerelmes" ajkai összeértek nem érezte többé, hogy lábai ólomsúlyúak. Gondolkodás nélkül lépett a színpadra, hogy mind Tomnak, mind pedig Emilynek beolvasson. Előbbinek az ötletért, utóbbinak pedig a tettéért.
- Mi a fene folyik itt? Hogy képzelik ezt. A darabban nincs csók. Tudtam, hogy nem bízhatok benned. Abban a pillanatban tudtam, hogy van köztetek valami amikor ez a szépfiú belépett az irodába. - Hadarta kiabálva Mike - Em! Megesküdtél rá, hogy nem érzel iránta semmit.
- De nem is érzek! - látta a lány szemében a fájdalmat, mikor ez előbbi szavakat kimondta -  - És Mike ez a munkahelyem, nem sétálhatsz csak úgy be ide. Dolgozom, ha nem vennéd észre. Én sem szoktam bemenni hozzád a tárgyalóterembe. És most ha megkérhetlek menj el innen, mert így nem tudok koncentrálni, Otthon találkozunk. Későn érek haza. - kiabált Em majd sarkon fordult és elviharzott az öltözője felé /Nem rázhat le ilyen könnyen, utána kell mennem, de előbb le kell higgadnom. Nem szeretnék kiabálni vele/
Mikor a férfi az öltöző ajtajához ért,  az résnyire nyitva volt, s bentről beszélgetés hallatszott. Egy reszkető síró és egy bátorító mély hang.
-Tudod ez számomra többet jelentett... Többet, mint egy egyszerű színpadi csók. Mióta megpillantottalak Tom irodájában erről a pillanatról álmodtam,... - de a többit nem értette, majd Em hangját hallotta meg...
- ...azt hittem, hogy le tudnám élni az életemet Mike oldalán. Csodálatos jövőt terveztem magunknak. Gyerekeket, családot... - megint nem hallott semmit, de egy pillanatig megkönnyebbült, hiszen lehet, hogy most küldi el... - ...gondolataim csak körülötted forogtak, egyszerűen képtelen voltam másra gondolni. Aztán teltek a hetek, és még mindig nem kellett próbára jönni. A fájdalom, hogy nem vagy velem egyre elviselhetőbbé vált... /Mégis miért mondd ilyeneket/ - ...tudom, hogy ez bután hangzik, hiszen alig ismerjük egymást, de azt hiszem, hogy beléd szerettem. /Ezt már tényleg nem értem, hiszen az előbb...Neeem, az lehetetlen./ Odabenn hirtelen nagy csönd lett, s Mike nagyon jól tudta, hogy mi történik Em öltözőjében, de látni akarta. Látni, hogy.... De mikor meglátta szerelmét egy másik férfi karjaiban ez agya teljesen kikapcsolt, nem tudta, hogy mit cselekszik.

4 megjegyzés:

  1. de kár, hogy vége lett... kíváncsi lettem volna mit tesz Mike, bár gondolom.... most majd izgulhatok a következőig

    VálaszTörlés
  2. te is jókor tudod ám abbahagyni!!!
    úgy sajnálom Mike-ot!Haragszom Em-re,mert megcsalta!(bocsi,de néha túlságosan beleélem magam a történeteidbe.Ebből is látszik,hogy milyen fantasztikusan írsz!)
    remélem hamar jön a folytatás!!
    nekem ez a rész az egyik kedvencem..:)...olyan jól leírtad!♥

    By:Evy

    VálaszTörlés
  3. Én is sajnálom Mike-ot!!! De ilyen az élet, azon gondolkoztam, hogy ha Mike kikerül a képből elkezdenék egy másik story-t az ő történetével... És ha már így belejöttem van egy másik igazi fanfic ötletem is, de erről még nem beszélnék... :) A kövit csak holnap tudom hozni...

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó lett, örülök hogy Mike szemszögéből is olvashattuk a történteket. Kíváncsian várom a folytatást és ha lesz külön Mike-os történet azt is szívesen elolvasnám :)

    VálaszTörlés