Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2012. január 11., szerda

Sophie: Nézz szembe a félelmeddel 1

Booth épp a Jeffersonba tartott, mikor a kereszteződés kellős közepén - épp mikor odaért - a csatornafedő hatalmas dörrenéssel kirobbant a helyéről. Booth a fékre taposott, majd kiszállt, hogy megnézze, mi is történt pontosan. A közlekedés ebben a pillanatban fagyott meg.
Booth az émelyítő illatanyagokat árasztó lyuk fölé hajolt, és amit látott, attól hátrahőkölt. Nem, nem a meglepő mennyiségű ürüléktől és a patkányoktól, és patkányürüléktől - hanem a csontváztól, amely rendkívül ijesztő bohócarcával egyenesen Booth képébe röhögött...
--
Bones nyakig a csatornában matatott a csontok között, Hodgins a patkányokat és "termékeiket" gyűjtögette, Booth pedig a felszínről idegesen lekiabálva kérdezősködött.
- Van valami, Bones?
Az áldozat férfi, harminc-negyven év közötti, fehér. A halál időpontját csak a laborban tudjuk megállapítani a patkányürülékből, mert a rágcsálók a hús jelentős részét eltávolították. Booth gyomra vett egy háromszázhatvan fokos fordulatot.
- Ma sem reggelizem... - mormogta.
- A bohócmaszk kis részben védelmet nyújtott a rágcsálóktól. - jelentette Bones. - De az arc így sem beazonosítható.
- Azaz? - türelmetlenkedett Booth.
- Azaz cafatokban van. - szólt közbe magyarázatképpen Hodgins.
- Ebből ebéd sem lesz... - mondta Booth, ahogy Bones nyakig... Nyakig a munkában kimászott a szennygödörből.
- Mindent be kell zacskóznunk és mehet a Jeffersonba. - mondta, Booth bólintott és kiadta az utasítást.
Az intézetben már nagyban folyt a munka. Brennan épp a csontokat vizsgálta.
- Cam eltávolította a lágy szöveteket. A koponyán egyetlen bemeneti nyílás van, a homlokcsonton. Golyó ütötte. A falcsonton található egy B betű alakú vájat. Egy éles tárggyal alakíthatták ki, szándékosan.
- Kösz, Bones. - Booth kissé idegesen toporgott. - Hogy áll Angela a rekonstrukcióval?
- Remélem hamarosan befejezi, szeretném jobban megvizsgálni azt a B betűt. - felelt Brennan. Booth idegessége nem kerülte el a figyelmét. - Kissé nyugtalannak tűnsz.
- Nem, dehogy... Csak tudod, kissé kiakaszt, hogy az áldozat éppen akkor került elő, mikor én odaértem, és éppen egy bohócmaszk volt ráhúzva. - magyarázta. Gondolatban még a B betűt is hozzácsapta.
- Arra utalsz, hogy a gyilkos szándékosan neked tette oda a hullát? Nos, ez elhamarkodott következtetés lenne. - csóválta a fejét Brennan. - Jó is, hogy mondtad a felbukkanását. Hodgins épp most vizsgálja a bombát, amellyel robbantottak.
- Akkor megyek is, és... Beszélek vele. - jelentette ki Booth. Szerette volna elfoglalni magát.
--
- Ritkán kapok ennyi nyomozási anyagot, még kissé el vagyok havazva. - magyarázkodott Hodgins a belépő Booth ügynöknek.
- Hodgins, szerinted elképzelhető, hogy a gyilkos azt akarta, hogy épp én találjam meg a hullát? - kérdezte Booth zavartan, abban reménykedve, hátha az összeesküvés-elméletek és a labor királya majd melléáll.
- Miből gondolod? - kapta fel a fejét izgatottan a bogár-turkász.
- Hát... A bomba épp akkor robbant, mikor odaértem. És az áldozatot bohóc-maszkba bújtatták.
- És ha jól sejtem te nem vagy oda értük. - vigyorgott Hodgins. - Mindjárt érdekesebb az eset! Nos, a patkánykaki szerint az áldozat úgy egy hete halott mindössze. Rendesen szétkapták a kis paraziták.
- Figyi, muszáj nektek állandóan megszemélyesíteni ezeket az izéket? Mi az, hogy a patkánykaki szerint?!
- Ha nem tetszik, nem kell ám hallgatni! - mondta sértődötten Hodgins, és visszatért a munkájához.
--
Bones és Booth a kávézóban ültek, miután Brennan befejezte a csontok általános vizsgálatát. Booth ideges volt, Brennan mindössze türelmetlen.
- Booth, tudom, hogy nem nagyon kedveled a bohócokat, de nem túl nagy a valószínűsége, hogy a gyilkos épp neked szánta.
- Hát pedig Sweets szerint beleillene a képbe.
- De azt csak azért mondta, mert tíz percen át szuggeráltad, és sürgetted, hogy állítson fel egy profilt, holott eddig még csak elenyésző mennyiségű információ van a birtokunkban. - morogta Bones.
- Nem tehetek róla, de ez az ügy elég frusztráló, pláne, hogy egyenlőre semmit sem tehetek.
- Én sem, ameddig a koponya Angelánál van, tehát számomra is ugyanolyan bosszantó a helyzet, mint számodra. Vagy még bosszantóbb. - Bones megpróbált empátiát kifejezni, de nem nagyon járt sikerrel. Mindössze Booth szemforgatását sikerült bezsebelnie. Taktikát váltott. Kezét Booth kezére tette, és igyekezett az FBI ügynök szemébe nézni.
- Angela szerint ez megnyugtatólag hat az emberekre. - intett fejével az egymáson fekvő kezekre. - Booth, hidd el, még ha a gyilkos neked is szánta azt a hullát, akkor is mindent megteszünk, hogy minél előbb rács mögé juttathassuk.
- Kösz, Bones. - mosolyodott el Booth, és tekintete a nő kezére siklott. Valóban megnyugtató volt.

1 megjegyzés:

  1. óóó!nagyon aranyos volt a vége!!♥
    tetszik az alaptörténet!nagyon várom a folytatást!Ügyes vagy :)

    VálaszTörlés