Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. május 4., szerda

Elfeledett álom! 14

- Én is! - válaszolta Mike könnyedén. - Nagyon boldog. - s megcsókolta a nyakát átölelő lányt. Miután Mike letette Em-et sokáig álltak még a kicsiny nappaliban egymást nézve. Tekintetük összekapcsolódott, nem eresztették egymást. Minketten úgy érezték, hogy ha ez a pillanat véget ér, ha megmozdulnak megtörik a varázs. De nem így történt. Mike ismét megcsókolta szerelmét.
- Nem kellene bemenni édesanyádhoz a konyhába, már elég régóta van egyedül.
- Le merem fogadni, hogy a konyhaasztalnál ül és a kedvenc székén ülve sír. De persze örömében.... És igazad van tényleg be kellene mennünk. Aztán ha megnyugtattuk anyut menjünk is haza, mert holnap korán kell indulnunk Pestre. 
- Persze, de előtte vigasztaljuk meg szegény anyukádat - majd egy lágy csókot nyomott kedvese homlokára és kéz a kézben sétáltak be a kicsiny konyhába. 
Rose-t persze a szélen ülve találták. Szemében tényleg ott csillogtak a könnyek. De Em látta rajta, hogy ezek örömkönnyek. Mosolyogva húzott egy széket anyukája mellé, majd átölelte. A kedves asszony hamarosan megnyugodott, s már mosolyogva intett búcsút az ifjú jegyespárnak.
Otthon Em azonnal megkezdte  a csomagolni kezdett. Csodálatos éjszakát töltöttek együtt, az első éjszakájukat jegyes párként. 
A reggeli nap sugarai megcirógatták Em arcát, s átmelegítették a nő lelkét. Szinte érezte a nap energiáját. Nem akart megmozdulni. De valami nem volt rendben. Émelyegni kezdett, s a következő pillanatban már kezét a szájára szorítva rohant a fürdőszoba felé. Útközben felborította a fürdő mellett álló vázát. A zajra felriadó Mike, már csak a fürdőben eltűnő árnyékot látott, majd az ajtó becsapódott. A férfi azonnal kiugrott az ágyból és a nő után sietett. Óvatosan nyitott be a mosdóba. Bren már megkönnyebbülten ült a hideg márványpadlón, fejét a csempének támasztva igyekezett erő gyűjteni. Mike leült mellé és a haját simogatva próbálta megnyugtatni kedvesét. Nem értette mi lehet Emilyvel, hiszen nem szokott rosszul lenni. 
- Jobban vagy már? - kérdezte aggódva a férfi
- Persze, sokkal jobban. - hangzott a válasz, majd Mike meglepetésére a nő felállt és a mosdóhoz ment. Megmosakodott, fogat mosott. Pár perccel később mér nyoma sem volt az előbbi rosszullétnek.
- Szerintem csak valamivel elrontottam a gyomrom.- mosolygott Em, majd felhúzta a még mindig a földön ülő Mike-ot. 
- De akkor most már tényleg jól vagy igaz kedvesem?
- Igen, jól vagyok! Indulhatunk Pestre. Csak felöltözöm és már mehetünk is. - Mindketten öltözködni kezdtek, majd elindultak új életük felé. Egy új városba, hogy Em megvalósíthassa álmait.
Mike számára nem jelentett volna gondot az sem, ha Pestre kell költözniük, hiszen a munkája miatt amúgy is gyakran járt a városban. Í;gy legalább több időt tölthet a lánnyal, akit szeret. Örömtől sugárzó arccal vezette végig az utat a főváros felé, s közben néha egy-egy pillantást vetett a mellette elszunyókáló meseszép nőre. A nőre, akit egész életében keresett....

8 megjegyzés:

  1. hát ez pazar lett..:)..mit számít,hogy rövid?a lényeg,hogy van!!olyan szépen írsz..:)

    VálaszTörlés
  2. hm vajon miért is lett rosszul :) bár reménykedem, hogy az még kicsit odébb van. nagyon de nagyon tetszett és így hogy rövídebb volt, csak jobban várom a folytatás :)

    VálaszTörlés
  3. am mikor jön a képbe David?Na nem mintha zavarna ez a boldogság..:P..:)
    vagy ez a srác akar D lenni?

    VálaszTörlés
  4. Engem sem zavar Em boldogsága, de majd David lesz az igazi, hogy mikor kerül képbe, nemsokára! Addig is légy türelemmel, mert ha nem is írom le rögtön a nevét, amint megjelenik tudni fogjátok, hogy ő az!!!!!!!! :)

    Hogy miért lett rosszul? Elárulom, hogy nem azért amire először gondolnátok... :)

    VálaszTörlés
  5. az első reakcióm a rosszullétre nekem AZ A BIZONYOS REGGELI ROSSZULLÉT jutott eszembe, de azért ez egy kicsit felborítaná szép karrierterveit - megint -, csak nem teszel vele ilyet igaz? :-D

    VálaszTörlés
  6. rögtön gondoltam, hogy erre fogtok gondolni, de most nem erről van szó, de tényleg találgassatok! Holnapig sajnos nem tudok írni, mert érettségizek németből és arra tanulok! TALÁLGATNI?! Nagyon örülnék neki! :)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem a stressz miatt lett rosszul és én is várom David nagybelépőjét!!! Bár Mike még mindig dögös.

    VálaszTörlés
  8. Bimbicsinek igaza van, csak a stressz miatt lett rosszul. Annyit még elárulok, hogy nem az utolsó ilyen eset volt. Még a későbbiekben is többször lesz rosszul. De még egyszer hangsúlyozom, hogy nem terhes. Egész más baja van. De még nem árulhatom el. Min 4-5 rész, mire ki fog derülni... Addig csak találgassatok... :)

    VálaszTörlés