Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. május 19., csütörtök

Elfeledett álom! 15

Egy óra sem telt bele már meg is érkeztek a fővárosba. Em csak nézte a város fényeit. A Lánchidat, a Parlamentet, a Budai várat. Sokszor járt már itt, de még egyetlen alkalommal sem látta ennyire csodálatosnak Budapestet. Miközben Pest látványosságaiban gyönyörködött, észre sem vette, hogy megérkeztek a szállodához. Még mindig nem szólt egy szót sem, csupán kedvese kezét fogva töprengett a holnapon. A napon, mely talán egész életét megváltoztathatja. És hitt is benne. Érezte, hogy a holnap új reményeket, egy új életet ígér. De valójában fogalma sem volt arról, hogy mekkora ajándék várja a színházban. Abban az épületben, melyet kisgyermek kora óta rendkívüli módon szeretett...
- Kedvesem! - törte meg a csendet Mike - Megérkeztünk!
- Annyira boldog vagyok, hogy itt lehetek. És hogy te is itt vagy velem, ennél csodálatosabb dolgot el sem tudnék képzelni. 
Azzal mindketten kiszálltak az autóból, s egymás kezét fogva mentek be a hotelbe. Már mindketten nagyon álmosak voltak. Nem értették az okát, hiszen mintha csak most ébredtek volna fel. Nem tettek mást csak csomagoltak és utaztak. Mégis ólomsúlyúnak érezték lábaikat és észre sem vették, már el is repült az éjszaka. Másnap mindketten frissen és üdén ültek le reggelizni a szálloda éttermében. Em-nek egy falat sem ment le a torkán. Annyira ideges volt.
- Emily, enned kell valamit. A végén megint rosszul leszel, mint tegnap reggel.
- Mike! Nagyon ideges vagyok, egy falatot sem tudnék enni. De tudod mit, a kedvedért eszem egy joghortot. De akkor ígérd meg, hogy nem erölteted tovább. Megegyeztünk?
- Rendben, de szeretném látni...
- Néha kibírhatatlan vagy ugye tudod? - majd egy csókot lehetlt kedvese ajkára.
- Csak a te érdekedben, de ezt te is tudod... Szeretlek!
- Én is nagyon! - és nem csak mondta, életében először tényleg boldog volt. Hiszen egy olyan férfi felesége lesz, akiről minden nő álmodik. Kedves, megértő és ami a legfontosabb, támogatja őt. Elhatározta, hogy egyszer viszonozni fogja vőlegénye nagylelkűségét, hogy a saját karrierje elé helyezte az ő álmait... Ezt soha nem fogja elfelejteni.
Nemsokkal később már az autóban ültek, s Em meglátta a színház épületét. Sokszor álmodott hasonlóról, de az hogy ez az álom megvalósul el sem tudta hinni. Remegő kezei a férfiét keresték, s mikor megtalálta egy kissé megnyugodott. Érezte szerelme szívverését. Ez mindig nyugalommal töltötte el. Szótlanul, kéz a késben sétáltak be az épületbe, ahol a Tom már várta őket.
- Emily, de jó hogy újra látom. Nem kell izgulni a szerep már biztosan a magáé.
- De... de.. a telefonban azt mondta, hogy még lesz meghallgatás.
- Meg is volt a meghallgatás, már kora reggel, de senki nem bizonyult olyan alkalmasnak a szerepre, mint maga. És ráadásul őket nem is ismerem, ön pedig már bizonyított. Megmentette a premieremet. Hálával tartozom.
- Nagyon köszönöm a bizalmat, de nem nagyon hiszem, hogy a színház megannyi művésznője közül én lennék a legalkalmasabb a szerepre.
- A vezetés mindenképpen újítani akar. Friss arcokat szeretne látni a színpadon. Meggyőződésük, hogy jól fog tenni a darabnak és a színháznak is. Mindazonáltal ha a többi művésznő közül egyik sem oly tökéletes, mint ön.
- Oh Tom, köszönöm a dicsérő szavakat, de maga is tuja, hogy én még soha nem voltam sem énektanárnál, és nem jártam ki a színművészetit sem.
- Drága Emily ez egyáltalán nem probléma. Nálunk is vannak olyan színészek, akik végigjártak minden iskolát, s fél életüket énektanárnál töltötték, mégsem olyan bámulatosak, mint ön. Maga született tehetség, soha nem láttam még önhöz foghatót.
- Tom! Tényleg nagyon köszönöm a csodálatos bókokat. Remélem nem fog bennem csalódni.
- Biztos vagyok benne, hogy ilyenről szó sem lesz. És ha nincs ellene kifogása alá is írhatnánk a szerződést. És ha meg nem sértem, megkérhetném, hogy tegeződjünk, ez a formalitás kezd kissé az idegeimre menni. És mivel együtt fogunk dolgozni szerintem helyénvaló is lenne.
- Természetesen! Nagyon köszönök mindent.
Ekkor kinyílt az ajtó és egy férfi sétált a szobába. Em ismerte is a férfi, hiszen már számtalanszor látta már különböző darabokban. Nagyra tartotta a színészt, de soha nem gondolta volna, hogy valaha egy szobában lesz vele. S Emilyben furcsa érzés kelt életre. ""Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem. "

Fehér pólót viselt, ami szorosan tapadt rá izmos testére, Emily fel sem fogta mit cselekszik. Csupán a lába vitte a férfi felé. Felállt és udvasriasan bemutatkozott. Mindeközben a férfi csokoládébarna szemeit fürkészte, s meglátott benne valamit. Valamit, ami örökre belevéste magát emlékezetébe.

3 megjegyzés:

  1. hát ez eszméletlen!!!!!végre a képben van David is..Bár egy kicsit csalódott leszek,ha Mike szomorú lesz,de ez az élet..:)
    olyan tökéletesen írtad le a szerelmüket,hogy el sem tudnám hinni,hogy szakítanak valaha..:/
    ügyes vagy és nagyon vároma folytatást!!

    VálaszTörlés
  2. pluhildi
    erre vártam... mármint hogy végre képbe kerüljön David vagy ahogy itt szerepel majd... tudtam, hogy első látásra beleszeret, ennek így kellett lennie :D
    izgulok, hogyan folytatódik, remélem hamar jön

    VálaszTörlés
  3. Imádtam, és ahogy leírtad az első találkozást, fantasztikus volt. Nagyon de nagyon várom a folytatást :)

    VálaszTörlés