Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. május 28., szombat

Elfeledett álom! 17

Teltek a napok, s már egy hét is eltelt, mikor végre elkezdődtek a próbák. Az első próba reggelén Em reszketve mászott ki a jó meleg takaró alól. Legszívesebben visszabújt volna. Szó szerint rettegett a mai naptól. És nem az első próba miatt, tudta a szövegét. A többi színésszel ellentétben mindig időre tudott minden mondatot. Utánajárt a darabnak, hol játszották és kik Cosette szerepét. Végignézett minden valaha készült videó felvételt. A szereppel tehát tényleg semmi probléma nem volt. De David... akárhányszor csak eszébe jutott az a csokoládébarna szem... soha nem fogja elfelejteni. De mégis hogyan tudná, minden nap szembe fog találkozni vele. Akarva, akaratlanul vele lesz a színpadon, a büfében, minden  szabad percében. Lényének egy része örült ennek, de a másik fele beleborzongott még a gondolatba is. Mégis, hogyan fog uralkodni az érzésein, amikor alig pár centire áll tőle David... Gondolataiba mélyedve csoszogott a fürdőszoba felé. A szokásos reggeli készülődés után, kiosont a konyhába, hogy készítsen valamiféle reggelit Mikenak és magának. A gőzölgő kávé illata Mike-ot is kicsalta a konyhába. Lassan lépdelt a nő mögött, majd gyengéden átölelte. Em-et ismét átjárta az ismerős borzongás, mosolyogva fordult szembe kedvesével.
- Jó reggelt! - köszöntötte Mike, s egy gyengéd csókot lehetelt szerelmese ajkaira
- Jó reggelt! Kérsz kávét?
- Kösz nagyon jól esne! Hányra mész ma a színházba?
- 9-re, és neked mikorra kell bemenni sz irodába.
- Ma nem megyek be. Néznem kell magunknak egy kis lakást, mégsem lakhatunk szállodában a végtelenségig.
- Miért? Én élvezem! - csókolta meg szenvedélyesen a férfit.
- Neked véletlenül nem 9-re kell menned? - évődött Mike a lánnyal
De Emily mintha meg sem hallotta volna. Szerette a férfit, és tudta, hogy az a helyes, ha vele marad és nem dobja el magától holmi gyermeteg fellángolásért. Tovább csókolta kedvesét. Érezni akarta az érintését az illatát. Nem akarta ereszteni, kétségbeesetten kapaszkodott kedvesébe, úgy érezte valami történni fog ma, valami ami megváltoztathat mindent. Ezt a férfi is megérezhette, gyengéden tolta el magától a nőt, s kedvese gyönyörű zöldeskék szemeit fürkészte. Félelmet látott benne és elgyötörtséget.
- Mi a baj Em, mostanában olyan furcsa vagy!
- Semmi baj, csak tudod, hogy mennyire fontos nekem ez a darab. Egész életemben erre vágytam és nem akarom elszúrni.
- Én ezt értem, és át is érzem. De van egy olyan gyanúm, hogy ennél többről van szó!
- Semmiről nincs szó! - válaszolt mérgesen Em, kirántotta karját a férfi öleléséből, magára vette lenge kabátját, s kilépett az enyhén szemerkélő tavaszi esőbe.
A szálloda előtt leintett egy taxit, s néhány perc múlva már a színházban volt. Elhatározta megában, hogy ha találkozik David-del közömbösen fog viselkedni, mintha semmit sem érezne. Siettében éppen az említett férfinak ütközött. A szíve hevesebbe dobogott, ahogy megérezte David illatát. Arca kipirult, ahogy a mélybarna szemeket kémlelte. Zavarodottan bontakozott ki a férfi öleléséből, s a földre hullott szövegkönyvért nyúlt.
- Lépj rá!
- Mi? - nézett a férfira furcsán Em
- Ha leejted a példányt rá kell lépni, különben megbukik a farab. Tudod ez amolyan színész babona... - mosolygott a férfi kedvesen partnerére. 
- Köszönöm szépen! - / Te jó éh, mégis, mit köszöngetek neki/ - Vagyis, izé... Szia! - /Ennyire nem lehetek béna! Mi van velem, teljesen elvesztem a fejem, ha a közelemben van./ Arcuk egyre közeledett egymáshoz, Em már érezte a férfi leheletét, vágyott rá hogy minél közelebb kerüljön David-hez. A férfi kedvesen mosolygott rá, s valamiért ő is mosolygott.

- Szia! Jó újra látni, ma végre kezdődnek a próbák. Én ezt a részt szeretem a legjobban, még nincs benne az emberben a megfelelési kényszer. Az előadásokon már bizonyítani próbálunk és nem jó ha hibázunk. És a Nyomorultak egy nagyon nehéz darab. Szóval nem két napig fognak tartani a próbák, remélem felkészültél, mert ma már a mi részeink jönnek.
- Tessék, ma már mi is próbálunk, de én azt hittem, hogy az csak néhány nap múlva lesz, és csak azért hívtak be minket, hogy tisztába legyünk az alapkoncepcióval.
- Itt ez nem így működik, csak azon a napon kell bejönnünk, amikor a mi jeleneteinket próbáljuk...
- Ohh már értem...
- Akkor talán indulhatnánk is, 5 perc múlva 9.
- Igen persze. - válaszolt zavartan Emily, majd mindketten elindultak az öltözőjük felé. Egyikük sem sejtette, hogy mennyire nehéz lesz számukra a mai nap.

5 megjegyzés:

  1. te uram isten!nagyon de nagyon érzem köztük a feszültséget!egyébként honnan tudsz ennyi mindent a színházról??olyan ügyesen írsz!!remélem haamr folytatod!!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Igazából a színház az én világom, a második otthonom, nem tudom megmagyarázni, hogy mit jelent nekem. Ahhoz hogy tudd át kell élned. A részleteket majd inkább személyesen e-mailben... És köszi a dícsérő szavakat... :)

    VálaszTörlés
  3. :)
    egyetértek Evy-vel, szinte izzik a monitorom :D
    ilyenkor azt érzem, hogy a saját fantáziavilágomban irigylem Em-et amiért Daviddel szerepelhet a színpadon... át tudom érezni amit érez..
    remélem David gondolataiból is csepegtetsz majd nekünk úgy mint legutóbb...

    VálaszTörlés
  4. Ugye, hogy ide is írtam!!!! :-P

    VálaszTörlés
  5. Nem egészen ilyenre gondoltam, de azért ez is megteszi! :)

    VálaszTörlés