Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. június 29., szerda

Bocsánat!

Kedves Olvasóim!

Először is szeretnék bocsánatot kérni a hetek óta késlekedő következő rész miatt! Ígérem, hogy legkésőbb a holnapi nap folyamán felkerül... De sajnos van egy rossz hírem, ami inkább amiatt rossz, hogy nem tudok írni. A következő két hétben sajnos nem kerül majd fel friss, mert jól megérdemelt pihenésemet fogom élvezni. De annyit megígérek, ha valamilyen csoda folytán mégis internet közelbe kerülök, rögtön írok és olvasok is...

Pusz: Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése