Várni mindig nehéz. Talán a legnehezebb dolog az életünkben. De gyakran a legszebb, legboldogabb pillanatokra kell várni a legtöbbet, és ha sikerül és türelmesek vagyunk, akkor rá kell jönnünk, hogy megérte várni. Az idő rohan. Elrohan fejünk felett és nem vesszük észre a legfontosabbat. Azt hisszük, hogy ha minden pillanatot élvezünk, akkor szebb lesz az életünk. De egy idő után már görcsösen keressük a boldogságot és ez felemészti még azt is, ami már kijutott nekünk. Élvezzük a nap minden egyes percét, de ne akarjuk túlhajszolni. Élvezzük a nap sugarának érintését, a hideg szellő simogatását, a friss virágok illatát, de ne álljunk ki a napra, mert megéget. Ne menjünk ki a viharba, mert elsodor. És ne bújjunk bele a virágba, mert eltelünk az illatával és soha többet nem fogjuk ugyanúgy érezni…
Várnunk kell minden egyes pillanatot, amivel az élet megajándékoz minket. Várnunk kell minden egyes apró jelre, apró érintésre, kellemes szóra. És amikor meghalljuk a szavakat, megérezzük az érintést, akkor tudni fogjuk, hogy ez volt az, amiért érdemes volt élni… amire érdemes volt várni…

2011. június 15., szerda

Kollázs 2


Nagyon kedvet kaptam a kollázsgyártáshoz... Szerintem ezt már nem nevezhetem be, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

4 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik! :9 Szerintem mehetne ki főképnek az oldaladra :) Hogy tényleg mindenki lássa :)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó lett, azt hiszem megvan a következő havi háttérképem :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is ez lesz, Ann javaslatára, ha gondolod szívesen elküldöm mailben nagy formátumban, hogy szebb legyen, csak vhogy tudasd a mail-címed... :)

    VálaszTörlés
  4. Még ennél is nagyobb méretben? Mert nekem sikerült 1600x1200-ban lementeni :)De azért köszi :)

    VálaszTörlés