Sophie: Kiszakadt láncszem 3

- El akarsz menni...
Temperance bocsánatkérőn nézett a fiúra. Kavarogtak fejében a gondolatok, míg Zach számára csak most lett minden világos.
- Azért kerestél meg, hogy megerősítést nyerj, vagy azért, hogy elbúcsúzz? - kérdezte. Igen, egyértelmû volt. Dr. Brennan azért jött ide, mert tudta, hogy amin most ő megy keresztül, azt – vagy ahhoz hasonlót – Zach már átélt egyszer.
- Úgy érzem, mindkettő miatt. - vallotta be a nő.
- Dr. Brennan, én nem vagyok jó a szociális kapcsolatokban. És az igazat megvallva, bár racionális,  meglepett a döntésed...
- Ez egyszerû logika, Zach. Az érveim már megvannak, és tudom, merre húz a mérleg. - mondta keserűen Temperance.
- De a szíved visszahúz... - egészítette ki a gondolatot a fiú. Brennant váratlanul érte a kijelentés, minthogy akárcsak ő maga, egykori tanítványa sem hitt az érzelmek hatalmában és a szív erejében. - Megértem, hogy el akarsz futni. Hiszen én is ezt tettem volna. Azt, hogy most itt vagyok békében és nem a börtönben rohadok, vagy elfertőződött kezekkel fekszem valamelyik sikátorban, csak nektek köszönhetem. - mosolyodott el a fiú. Brennan is egy mosollyal válaszolt, aztán felsóhajtott.
- Talán egyszer még visszajövök. - mondta, és felállt a székről.
- Hiányozni fogsz, Dr. Brennan! - állt fel Zach is, és megölelte a nőt, akinek egy könnycsepp jelent meg a szemében. Aztán elhúzódtak, és Temperance még gyönyörködött egy darabig a fiú értelmes arcában. Mintha semmi nem történt volna, mintha soha nem is létezett volna a Gormogon... Igen, Zach itt tényleg békére lelt.
Végül nehezen, de elszakította tekintetét a fiú csillogó szemeitől, és elindult az ajtó felé.
- Dr. Brennan! - állította meg Zach még egy szóra. - Nem öltem meg senkit.
Temperance arca megkövült. Szeretetteljesen nézett a fiúra a szemei előtt összegyűlt könnyfátyol mögül, aztán odalépett hozzá és homlokon csókolta.
- Köszönöm. - suttogta, aztán elhagyta a szobát.
Hát eldőlt. Temperance Brennan meghozta a döntést, amelyet már nem másít meg. Logika, racionalitás, ész megadták a választ. És a szív? A szív is döntést hozott ezen a napon... De a doktornő úgy határozott, érzéseit, félelmeit, gondolatait megtartja magának, a saját fejében és a saját lelke mélyén.
Taxit hívott. Gondolatai messze kalandoztak. Szeretett volna még egyszer mindent átfutni, átérezni, mindenre emlékezni. Jókra és rosszakra, fájdalomra és szeretetre, az emberekre, és mindenre ami fontos volt neki ezen a helyen. Még azt is megengedte magának, hogy ezen egy alkalommal minden gát nélkül könnyei szabadon follyanak. Hogy ész és szív, test és lélek búcsút vegyenek ettől az élettől, mielőtt egy másikba kezdene...