Sophie: Veszélyes játék 6

- Vigyázok, ígérem! Jóéjt kicsim. - búcsúzott Castle Alexistől a telefonban, majd letette.

- Van egy kihúzható fotel a hálómban. Majd alszom én ott, te pedig viheted az ágyat. - rendezkedett Kate. Este volt már. A maszk-készítőt egyenlőre nem sikerült szóra bírni. Már az is időbe telt, mire magához tért, most pedig játszotta a kómás-nagybeteget.

- Dehogy, alszom a fotelban szívesen. - tette zsebre a telefont Rick.

- Azt hittem, komolyabb igényeid vannak, tekintve az... Életkörülményeidet. - utalt Beckett Castle nem túl szerény életvitelére.

- Tudok alkalmazkodni. - húzódott széles mosolyra a férfi szája. - És gondolom, úgyis a terhedre vagyok, szóval ha bármivel meg tudom könnyíteni...

- Semmi gond, Castle. Tényleg. - felelte Kate, és megállt a nappali közepén, pontosan Rickkel szemben. - Nem hagyom, hogy megöljenek. - mondta komolyan. A férfi szívverése kissé felgyorsult. Ismét a szexi és félelmetes nyomozónő... Az arca alig húsz centire az övétől... Akár meg is..... Állj!

- Egyébként mivel érdemeltem ki, hogy meghívtál magadhoz? - fordult el, és egy kis elefánt-szoborral kezdett játszani a dohányzóasztalon.

- A lakásomat zsaruk őrzik. - felelt Beckett. - Én meg téged. - tette hozzá egy mosollyal.

- Remélem, egyszer még viszonozhatom ezt a szívességet.

- Nem szívesség, rendőr vagyok. Szolgálok, és védek. - mondta Kate, aztán rájött, hogy ez nagyon is sablonosan hangzott. Be kellett, hogy vallja magának, hogy még "hazai pályán" is nehezen tartotta magát cikázó gondolataival szemben. Talán a halálos fenyegetés okozta, de Castle mintha mostanában komolyabb lett volna... Legalább is más. Mindezektől függetlenül Katherine Beckett még nem állt készen, hogy annak a bizonyos gondolatmenetnek a végső szakaszába lépjen...

- Kétszer mentetted meg az életemet. - fordult ismét szembe a nővel Rick. - Még szép, hogy hálás vagyok érte! - szemtől szemben álltak. Mindketten érezték, hogy ez most más. Itt most nem csupán játékról, viccelődésről van szó. Minden egyes szónak súlya van. És talán nem is az ész mondatja őket, hanem a szív...

- Te is megtennéd értem. - jenetette ki Beckett. Közelebb voltak egymáshoz, mint pár perce. És nem csak fizikailag...

Mindketten érezték, ahogy valami vonzza őket. Orruk szinte már összeért. Aztán mindketten behunyták a szemüket...

Kate ajka megremegett, és egy lágy, égető csókot nyomott a férfi arcára, majd a háló felé sétálva még visszanézett, és halkan mondta:

- Jó éjt, Castle. - a szobába érve leroskadt az ágyra, és hanyatt dőlt, majd utolsó védelmi intézkedésként az álláig felhúzta a paplant. Minden tagja remegett. Mi történt...?

***

Másnap Beckett már elég korán talpon volt. Nem aludt sokat az éjjel, valahányszor álomba merült, az este képei és alternatív kimenetelek úsztak a fejében, de a csengő minden egyes alkalommal megcsörrent, és Kate az ágyon ülve találta magát.

Halkan, hogy Castlet fel ne éberssze, kilopakodott a nappaliba, majd úgy döntött, vesz egy forró fürdőt.

A férfi természetesen csak tettette az alvást. Hasonlóan álmatlan éjszakája volt. Próbálta megfejteni a történtek alkotta rejtélyt, de nem nagyon sikerült neki. Gondolatmenetét minden alkalommal félbeszakította össze-vissza zakatoló szívének hangja.

Mikor Kate jóval frissebben és jóval józanabbul megjelent az étkezőben, Caste egy bögre forró kávával várta – akár az őrsön. Mindkettejük arcára mosolyt csalt a hasonlóság.

- Mi a mai program? - törte meg végül a csendet Rick.

- Vallatjuk a vizilovat. - felelte Kate a gőzfelhő mögül.

- Vajon mi vitte rá, hogy megtámadjon? - tűnődött a férfi. Lettek volna őrült vagy épp kevésbé őrült elképzelései, de úgy döntött, most hölgyeké az elsőbbség. Egyébként is mindkettejüknek könnyebb volt így, hogy az ügyről beszéltek.

- Pénz... Zsarolás... Vagy csak ennyire útál téged. - vonta meg a vállát a nyomozó.

- Nagyon vicces. Egyébként nem tűnt Anti-Castle-Fannak... - jegyezte meg az író.

- Már ilyen is van?

- Persze! Minden valamire való krimiírónak van ellen-rajongótábora! - mondta büszkén a férfi, mintha ez valami elismerés lenne. Beckett szemében egyáltalán nem tűnt annak.

- Tudod ez sokat megmagyaráz... - mondta, majd kortyolt egyet.

- Talán... - sejtelmeskedett az író, aztán lecsapott. - De tudom, hogy te a fan-klubbom tagja vagy! Ráadásul arany-fokozatú!

- Mi? Ho... Nem! Csak a nyomozási szálak miatt... - hebegte Kate, aztán sikerült összeszednie magát: - Különben is, én a múzsád vagyok, szóval jobb, ha nem húzol fel!

- Ez egyáltalán nem Nikki Heat-hez méltó... - jegyezte meg Castle a visszavágás minőségét mérlegelve, majd felállt, és elindult a nappaliba.

- Majd megmutatom neked, mi nem Nikki Heat-hez méltó! - sietett utána Beckett. Nem maradhatok alul! Aztán mikor a nappali közepére értek, indulatosan mordult: - Én vagyok Nikki Heat!

- Tévedés! - rázta a fejét az író. - Mi vagyunk Nikki Heat!