Sophie: Kiszakadt láncszem 4

Az FBI ügynök egy újabb unalmas, szürke és kimerítő ügy megoldása után most a Jefferson intézetbe tartott. A dolgok mostanában nagyon megváltoztak. Minden megváltozott. És mindenki...

Mivel Bones csak átmenetileg helyeztette vissza magát a történelmi részlegre a törvényszékiről, így a férfinak sikerült meggyőznie a főnökeit, hogy egyenlőre ne jelöljenek ki neki új társat, hiszen a gyakornokok - jelenleg Cam irányítása és ellenőrzése alá helyezve - még mindig segítették a gyilkossági nyomozások megoldását, akárcsak Hodgins. Angela úgy döntött, hogy egy kicsivel több időt szán magára, most, hogy jön a baba. A napjait nagyrészt otthon töltötte, és festegetett. Wendellnek megtanította az Angelatron használatát. Egyébként is így, hogy egy új életet hordozott a szíve alatt, egyre jobban frusztrálta, hogy nap mint nap a halállal néz szembe...Mikor Brennan bejelentette, hogy egy kis szünetet tart, úgy döntött, kihasználja az alkalmat. Azonban a döntés kifejezetten megzavarta. Úgy látszott, az utóbbi időben minden csodálatosan alakul. Mikor Tempe-t kérdezte erről, semleges választ kapott. Gyanította, hogy az egyetlen, akinek Bones felfedi a valódi okot, az Booth lesz...Tévedett. Az FBI ügynöknek fogalma sem volt, mi is folyik a háttérben. Nem tudta, mi játszódik le a nő lelkében. Bár részletesen beszéltek a dologról, és a szavakat, melyeket társa akkor mondott egytől egyig értette, de nem látott mögéjük. Pedig mennyiszer kívánta már, bárcsak bepillanthatna Temperance szívébe, most azonban mindennél jobban...Nap mint nap újrajátszotta magában, amit Bones akkor mondott. Most is éppen ezt próbálta megfejteni, ahogy a hosszú folyosón végighaladva a történelmi részleg felé tartott."Elfáradtam, Booth. A gyilkosságok megoldása már nem köt le igazán, a csontok sem mondanak semmi újat. Volt, hogy úgy éreztem, többet akarok. Aztán gondolkodni kezdtem az életemen, és rájöttem, hogy ami most van, az is túl sok nekem. Időre van szükségem, hogy rendezzem a dolgaimat, és hogy a többi dolog is rendeződjön körülöttem. Reméltem, hogy ha valaki, akkor te majd megérted. A társam vagy, Booth... De ezt most egyedül oldom meg."Sehogy sem állt össze a kép. Igen, Brennan említette, hogy a sok gyilkossági ügy frusztráló számára, és azt is, hogy kissé furcsán érzi magát, mióta Cam és Paul és Angela és Hodgins is kevesebbet törődnek a munkával, és többet a magánéletükkel. Azt mondta, úgy érzi, mintha felborult volna az egyensúly. És tudja, most neki kell alkalmazkodnia, de még nem egészen járt sikerrel...Hát igen... Nem könnyű az észre hallgatni, ha minden arra utal, hogy a boldogság felé a szív mutatja az utat...Booth ekkor futott össze Cammel.- Seeley, mit keresel erre? - nézett fel szórakozottan a kezében tartott papírokból a doktornő. - Jah, tudom! Dr. Brennant! - mosolyodott el.- Igen, gondolom épp valami múmiát vizsgál.- Nem. Ma nem jött be. - rázta a fejét Cam. - Azt hiszem, mára szabadságot vett ki... Most tűnik csak fel, mennyire keveset hallok felőle, mióta nem nekem dolgozik. Remélem, hamar rendbe jönnek a dolgok.- Azt én is remélem.- Most megyek, mert elég sok papírmunka szakadt rám az utóbbi időben. - mutatott a folyosó ellentétes vége felé Dr. Saroyan.- Persze, menj csak. Nekem is van pár dolgom, csak gondoltam benézek... - bámult a nőre csalódott szemekkel a férfi. Cam sajnálkozón sóhajtott egyet, majd elsétált. Nagyon jól tudta, hogy Booth számára kínszenvedés ez a helyzet. Hogy ha tehette volna, minden idejét itt töltötte volna, és várt volna Bren-re, hogy azt mondja: "Minden rendben! Holnaptól minden visszatér a régi kerékvágásba!"Azonban Temperance nem sokat mondott, mikor találkoztak. Booth nem is nagyon hozta fel a témát, hiszen minden egyes hallott szó fájdalmat okozott neki. Csak azt nem tudta, hogy Bonesnak is ugyan így majd megszakad a szíve...Visszaindult hát az FBI épületében lévő irodájába. Egy újabb nap. Nélküle... Míg gondolataiba temetkezve meredt a forgalomra a szélvédőn keresztül, valaki csendben egy könnyek nyomaitól hullámossá vált levélpapírt helyezett az asztalára...