- Kik maguk? Az a gyűrű az ujján... - Geronn még mindig nem engedte beljebb a párost, ujjaival idegesen szorította az ajtót. - Adam Deston gyűrűje.
Beckett szíve nagyot dobbant. Lehúzta az ujjáról a gyűrűt és kezébe vette.
- A nevem Kate. Adam a vőlegényem volt, évekkel ez előtt. - a férfi átható kék tekintetét a nő szemeibe fúrta. Castle-t meglepte a nő hirtelen közvetlensége.
- És ő? Ő kicsoda? - folytatta a jövevények feltérképezését Uriah, szemeit most Rickre emelve.
- Egy barát. - Beckett tekintete találkozott az íróéval. A férfi nyugodt maradt, mert Kate szemein nagyon jól látta, mit is akart mondani azzal, hogy „barát”... Érdeklődőn figyelte, mi következik most. - Honnan tudja, hogy a gyűrű Adamé?
- Láttam az ujján... - morogta Geronn, azonban elég nyilvánvaló volt, hogy hazudik. Szemeit lesütötte és ajka megremegett. Végül ismét könnyes szemmel felnézett, és elmondta az igazat: - Azt ígérte, ezzel kéri meg a lányom kezét, csak hogy megvédje Herberttől...
Kate homlokát ráncolva nézte, ahogy a férfi szemében ismét felcsillan a fájdalom. Ugyan akkor nagyon szerette volna kideríteni, hogy mi is történt pontosan. Habozva ugyan, de ismét a férfi vállára tette a kezét, majd halkan megszólalt.
- Adam meghalt... - a kezét, melyben a gyűrűt szorongatta, háta mögé rejtette. Nagyot nyelt és igyekezett kemény maradni, azonban a korábbi tünetek, az elszoruló torok és a facsaró fájdalom a mellkasában ismét megkörnyékezték.
Érezte, ahogy Castle a háta mögött megérinti a kezét. Tudta, hogy a férfi az arcát figyeli, de nem nézett hátra. Geronn-ra koncentrált, és erőt véve magán folytatta:
- Azért halt meg, mert tudott valamit, ami Christopher Herbert végét jelentené. - itt ismét megállt egy kis időre. Uriah várakozón tekintett rá. - Az a valami magánál van...
Geronn szemei meg sem rebbentek. Ugyan olyan arckifejezéssel bámult Beckettre, mintha csak megfagyott volna. Pár másodperc múlva azonban eltűnt a házban, majd visszatért, kezében egy lemezzel.
- Vigyenek egy biztonságos helyre! - mondta. Castle és Kate összenéztek. Egészen biztosak voltak benne, hogy a férfi nem a rendőrségre céloz, így hát Beckett vonakodva bár, de megszólalt:
- Elvisszük a lakásomra.
***
- Christopher Herbert nem az a fajta ember, aki a bizalomra építi a kis birodalmát... - Geronn a kanapén ült, és láthatóan feszengett. - Mindenki, akire bizalmas információkat bízott, valamilyen módon kényszerítve volt, hogy azt tegye, amit elvárnak tőle.
- Megfenyegette, hogy megöli a lányát? - kérdezte Kate.
- Nem kellett fenyegetnie. Eleinte nem egyedül dolgoztam. Azonban Herbert egyik ügye nagyon nem tetszett a társamnak, és ezt szóvá is tette... Sajnos... - kezei még mindig a lemezt szorították, és néhány mondatánál megremegtek. - A fia és a felesége másnapra halottak voltak... Mindkettejüknek egy-egy poharat törtek a torkába...
A kék szemek ide-oda ugráltak, mintha Uriah ismét maga előtt látná a pillanatot.
- Az a kisfiú csak hét éves volt... - suttogta. Pár másodpercig csendben nyöszörgött, ajkai mozogtak, mintha beszélne, de értelmes szavak nem hagyták el a száját. - A munkatársam megpróbálta megbosszulni a halálukat. Egy húsdarálóban végezte...
Castle gyomra háromszázhatvan fokos fordulatot tett. És még Charlene meggyilkolása tűnt kegyetlennek...?
- Bocsánat, hogy félbeszakítom, de tulajdonképpen mit dolgozott Herbertnek? - kérdezte Beckett.
- Adatbázisok biztonsági rendszerét fejlesztettem.
- Adatbázisok? - szólalt meg most az író.
- Igen. Tele bizalmas információkkal. Pénzügyek, számítások, személyek nevei...
- Maga hozzáfért ezekhez? - kapta fel a fejét Kate.
- Nem! - mondta gyorsan a férfi. - Vagyis igen... Ha nagyon akartam volna... De nem volt szabad hozzányúlnom, csupán eltüntettem a bizonyítékokat és bebiztosítottam, hogy senki nem férjen hozzá. De aztán... - itt kissé zihálni kezdett. - Egyik nap megjelent nálam Deston. És hihetetlen dolgokat kezdett mondani. Hogy Herbert megölte a szüleit, és hogy bosszút akar állni... Nem értettem, hiszen ő is neki dolgozott...
Beckett összevonta a szemöldökét. Hát Adam ennyire beépült volna? Képes volt annak a szemétládának dolgozni éveken keresztül, akinek a leginkább a halálát akarta? Csak azért, hogy biztosan elkapja...
Adam Deston élete valóban a bosszúról szólt, és Kate kénytelen volt rájönni, hogy egy ilyen életben számára valóban nem lett volna hely...
- Azt mondta, szüksége van a segítségemre. - folytatta Geronn. - Arra kért, másoljam le az adatokat, és adjam át neki a lemezt... Én persze nem tettem. Charlene miatt... - hangja elcsuklott.
Kezdett összeállni a kép. Beckett tekintetét szinte mágnesként vonzotta a lemez, Castle egy pillanatra azt hitte, a nő mindjárt ráveti magát, és kitépi Uriah kezéből. Azonban semmi ilyesmi nem történt, Geronn zavartalanul kezdett bele a folytatásba:
- De nem árultam el Herbertnek, hogy nálam járt... Aztán megjelent nálam ismét, és adott egy másik lemezt is... Azt mondta, jelszó kell, hogy hozzáférjen az adatokhoz, és biztosra vette, hogy én tudom... - Rick igazán kíváncsi lett volna, hogy a férfi valóban tudja-e a jelszót. - Megmondtam neki, hogy hagyjon békén, mert Herbert meg fogja ölni Charlene-t! De nem ment el... Azt mondta, megvédi... És elővette a gyűrűt. - ujját egyenesen a Beckett kezén csillogó arany ékszerre szegezte. - Azt mondta, hogy megkéri a kezét, hogy feleségül veszi a lányomat, hogy Herbert egy ujjal se tudjon hozzáérni... Nem hittem neki. De továbbra sem dobtam fel.
Kate lesütötte a szemeit. Ha Geronn tudná, hogy a lányát valójában nem Christopher Herbert ölte meg, hanem épp Deston...
- Sajnálom, hogy így elfajultak a dolgok... - Beckett egy pillanatra hallani vélte Adam hangját a fejében, így gyorsan kinyitotta a szemét, és megpróbált visszatérni a valóságba. A mellette ülő Castle ujjait érezte meg a vállán.
Szemeivel egy gyors “köszönöm” -öt intett a férfinek, majd csillapodó szívveréssel tovább hallgatta a szomorú történetet.
- Minden a Deston-gyerek hibája! - kelt ki magából hirtelen. - Herbert biztosan rájött, hogy megkörnyékezett, és megölte az én Charlene-emet... - ismét felvette a már jól ismert görnyedt tartást, ujjai megfeszültek a lemezen. Beckett egy pillanatra megrémült, hogy eltöri. Aztán a rémület meglepődésbe csapott át, ahogy Castle hangját hallotta meg.
- Adam valóban vigyázott a lányára. Feleségül vette, ahogy ígérte. Charlene ujján megtaláltuk a gyűrű nyomát... - mondta. Kate teljesen értetlenül nézett rá.
Mit csinál? Hiszen az egész hazugság!
Geronn azonban reményteli arccal hallgatta az író szavait, majd valami néma “köszönöm” - félét motyogott. Láthatóan Castle minden szavát elhitte.
- Mi van a lemezen? - kérdezte Beckett.
- Melyiken? - nézett fel a férfi, és látva Kate meglepődését egy másik, ugyan olyan lemezt vett elő. - Ezen rajta van Herbert minden mocskos ügyletének pontos kivonata, két évvel ez előttig. A másikon pedig két évvel ez előtt-től pontosan az öt napja történtekig.
Kate, bár örült a lehetséges bizonyíték felbukkanásának, kicsit csalódott is volt és ennek nemsokára hangot is adott:
- Azt mondja, hogy ezt az embert mindössze pár csalásért és sikkasztásért csukathatom le, mikor embereket ölt és családokat tett tönkre?
- Várjon csak, hölgyem! Ezek nem olyan ügyletek... - emelte fel mutatóujját Geronn. - Bérgyilkosok nevei, és a nekik fizetett összeg, hitelkártya-számok, drogbárók nevei, mindenki, akivel Herbertnek dolga volt... Ha ezért nem kap életfogytiglant, akkor semmiért!
Castle és Kate összenéztek. A nő szemében olyan tűz csillant, amely egy pillanatra megijesztette az írót. Szinte kezében érezte a bizonyítékot, kezében érezte Herbertet, és Rick képtelen volt megszabadulni aggodalmától, hogy mi lesz ha Beckettnek ismét csalódnia kell...
- Viszont van egy kis probléma... - a barna és kék szempár, akár a perzselő tűz és a hűvös, megnyugtató jég szegeződtek a beszélőre. - Én csak az egyikhez ismerem a kódot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése