Sophie: Kiszakadt láncszem 2

- Mr. Addy, látogatója érkezett. - az említett meglepetten nézett fel. Nem számított senkire mostanában. Aztán az ajtóban felbukkant egy barna hajú nő, látszólag alig állt a lábán, arca kétségbeesést tükrözött. Zach csak remélni tudta, hogy szeretett antropológusa belül jobb állapotban van, mint kívül.
- Dr. Brennan! Mit keresel te itt? - állt fel a székről.
- Zach... Örülök, hogy látlak. - ölelte át egykori tanítványát Temperance. - Beszélni szerettem volna veled.
Mindketten leültek.
- Hogy vannak a többiek? - kérdezte a fiú mosolyogva. A doktornő is megeresztett egy halvány mosolyt.
- Jól. Felgyorsult az élet mostanában.
- Hogy-hogy?
- Angela kisbabát vár. Hodgins az apa. - sóhajtott Brennan. Nem mintha ő maga nem örült volna ennek az egésznek, csak mostanában kissé kezdte távol érezni magától barátnőjét, minthogy minden idejét a férjével és a tervezgetéssel töltötte, pedig úgy érezte, szüksége lenne rá... Zach azonban felragyogott a hír hallatán.
- Ez nagyszerű! Más is történt? - kérdezte lelkesen.
- Cam úgy döntött, hogy több időt szán a kapcsolatára Paullal. Nem lepődnék meg, ha hamarosan kilátásba kerülne az esküvő. - mosolyodott el keserédesen Brennan.
- Már azt hittem, Dr. Saroyan sosem szakad ki a munkája mögül... Jó érzéssel tölt el, hogy nem lett igazam! - jelentette ki Zach. Aztán összevonta szemöldökét. - Ez most furcsán hangzott.
Brennan szeretetteljesen pillantott a fiúra.
- És Booth ügynökkel mi a helyzet? - kérdezte kíváncsian. Ennyi szenzáció után szinte biztos volt benne, hogy csak jó híreket kaphat.
- Semmi. - felelte nemes egyszerűséggel a nő. Próbálta elkerülni a fiú értetlenkedő pillantását, aztán taktikát váltott, és úgy döntött, rátér a tárgyra - amiért valójában jött.
- Mondd Zach... - fúrta tekintetét a ragyogó szemekbe. - Mire gondoltál, mikor megtudtad, hogy a Gormogonnal kapcsolatos logikád téves? - kérdezte. Tudta, hogy ezzel sebeket tép fel, de meg kellett kérdeznie.
- Féltem... - felelte kis habozás után Zach. - Úgy éreztem, hirtelen semminek nincs értelme, mintha minden összeomlott volna körülöttem. És menekülni akartam... - nézett maga elé sötét tekintettel. Temperance szomorúan bólintott. Pár percig csend uralkodott a kis szobában.
- De miért kérded, Dr. Brennan? - törte meg a hallgatást a fiú. Brennan ugyanazokkal a kétségbeesett, kéken ragyogó, szinte már segítségért kiáltó szemekkel nézett Zach-re, mint egy hete Booth-ra.
- Mert tévedtem...
Brennan sorra elmesélte a történteket az egy héttel ez előtti ügyben. Biztos volt benne, hogyha valaki, akkor Zach megérti, mit is érez most.
- Azóta nem ismétlődött meg az eset, igaz? - kérdezte a fiú töprengve. Brennan a fejét rázta.
- Nem volt azóta... - felelt halkan. Aztán felnézett, és kifejtette: - Visszakérettem magam a történelmi maradványok részlegére. - Ez volt az oka, hogy nem sokat találkozott Booth-szal. Amit egy idő után nem is bánt, mivel mióta megegyeztek abban a bizonyos titkos időpontban valamikor a jövőben, úgy érezte, szíve minél inkább próbál elérni az ügynökéhez, az annál jobban távolodik tőle. Azzal, hogy abba hagyta a bűnügyek megoldását, jelentősen kevesebbet talákozott a férfival, és a fizikai távollétet jobban meg tudta magyarázni, mint az érzelmit, és azt gondolta, ez segíthet feldolgozni a hiányérzetet.
- Micsoda?! - ámult Zach, visszarántva töprengéséből a nőt.
- Csak... Csak átmenetileg. - egészítette ki a korábbi kijelentést Brennan, bár nem volt biztos benne, hogy úgy is lesz, ahogy mondja. Ekkor a vele szemben ülő arckifejezése megváltozott. És akkor Temperance tudta, hogy rájött... Zach megértette.
- El akarsz menni...